Barnagi Kálvária

Veszprém vármegye legrégebbi és szakrális szempontból egyik legkülönlegesebb keresztútja olyan ritka, archaikus hagyományokat őriz, amelyek egyedülállóvá teszik a hazai kálváriák sorában. A legtöbb keresztúttal ellentétben, amelyek Jézus szenvedéstörténetét mutatják be 14 állomáson keresztül, a barnagi kálvária egy egészen más teológiai koncepciót követ: 7 stációból áll. Ez a felépítés a Fájdalmas Anya (Mater Dolorosa) hét fájdalmát jeleníti meg. A keresztút eseményeit nem Krisztus, hanem a fia szenvedését végigkísérő Édesanya szemszögéből láttatja. Ezt a sajátos, Mária-központú kálváriatípust a 18. század elején a Zichy földesurak által betelepített németajkú (sváb) lakosság hozta magával az óhazából. A kálvária alapjául szolgáló hármaskereszt a latrokkal 1750–1755 között készült el, míg a stációk és a záró-kápolna 1795–1798 között épültek meg a helyi családok adományaiból. Az eredeti stációs faszobrok az 1839-es nagy falusi tűzvészben elégtek, helyükre bádogképek kerültek. A 2003 és 2012 közötti teljes körű műemléki felújítás során a stációfülkékbe a neves helyi alkotó, Somogyi Győző Kossuth-díjas festőművész zseniális, modern, mégis archaikus hangulatú festményei kerültek. A stációsort a dombtetőn álló kálvária-kápolna zárja le, amelyben Krisztus és a két lator szobra, valamint az oltár alatt a Szent Sír kapott helyet.