A Bakony vidékének egyik legértékesebb barokk építészeti emléke. A település hitélete régre nyúlik vissza, ám a középkori templom a török hódoltság harcaiban teljesen elpusztult. A falu 18. századi, sváb és magyar lakossággal való újratelepítése után a helyiek először 1748-ban emeltek egy kisebb templomot, amelyet az állattartó sváb telepesek körében rendkívül tisztelt Szent Vendelnek, a pásztorok védőszentjének ajánlottak. Mivel az épület a növekvő lakosság számára hamar szűknek bizonyult, 1770 és 1780 között felépítették a ma is látható, impozáns, egytornyú barokk plébániatemplomot, amelynek fővédnöke Szent József lett. A közösség a régi hagyományait megőrizve az új és a korábbi védőszent tiszteletét összevonta, így kapta a templom a kettős elnevezését. A templom melletti téren egy 1852-es, Ranolder János püspök által emeltetett Szentháromság-szoborcsoport és egy missziókápolna található.
