A falu plébánosát már egy 1421-es oklevélben említik, ami bizonyítja a templom középkori eredetét. A történelem viharai után a 18. században barokk stílusban építették újjá, majd 1808–1809-ben nyerte el mai, végleges formáját. Külső megjelenését a letisztult, késő barokk és klasszicista jegyek határozzák meg. Homlokzata előtt büszkén magasodik a zömök harangtorony. A templom falában látható az épület legkülönlegesebb középkori emléke: egy 15. század végéről származó gótikus dombormű, amely egy kelyhet és a szent ostyát ábrázolja. Belső tere a barokk és a klasszicizmus harmonikus találkozása. Az egyhajós elrendezésű templomban értékes barokk oltár és szószék található. Kiemelkedő művészeti értéket képvisel a karzaton elhelyezett klasszicista orgona, amelynek finoman megmunkált, festett fa orgonaszekrénye a 19. század eleji hazai hangszerkészítés kiváló példája.
