A tapolcai Malom-tó környékén erednek azok a meleg vizű források, amelyekről a város szláv eredetű nevét kapta (Topulza vagy Toplica jelentése „meleg víz”). A felszín alatti hideg és meleg vizek keveredése nyomán a Malom-tó forrásai 18-20 °C-osak. A település forrásait talán már a rómaiak is tóvá duzzasztották, hogy malmot hajtsanak vele. Még ma is láthatóak a római kor maradványai a város különböző pontjain. Az első feljegyzés 1162-ben említi a vízimalmokat. A 14-15. században a város legfontosabb iparága a malomipar. A 17. századi metszeteken gyakran láthatók a jellegzetes, több kerekű vízimalmok. Az 1707-ben a várost elfoglaló osztrák csapatok a malmokat felégették. Feljegyzések szerint a 19. század elején 38 malom használta a víz energiáját. 1928-ban még 29 malom működött Tapolcán. Ezeket már nem a hagyományos, fából készült malomkerék hajtotta, hanem turbina. A háború után, ahogy mindent, a malmokat is államosították és fokozatosan mindegyik leállt. Az egykori püspöki malomban az államosítást követően a korszerűsítés ellenére gabonaraktárat alakítottak ki, míg az úgynevezett Felsőmalomból 1966-ban a Gabriella turistaszálló lett. Ez a hajdani Felsőmalom bővizű források fölé épült, melyek vize ma az épület délkeleti sarkán egy gótikus ívű, boltozott csatornán ömlik ki. Az ezen a helyen álló egykori vízimalom alulcsapott vízikerékkel működött, amelyet az 1910-es évek elején cseréltek le turbinára. Az egykori Tapolca környéki malmok működéséről nem maradtak fenn dokumentációk vagy képek, és az épület oldalán található malomkerék is csupán dekoráció, mely a város e jellegzetes épületeinek és mesterségének állít emléket. A hangulatos tó és a köré épült középkort idéző házak látványa igazán attraktív, érdemes felkeresni e helyet, mely egész évben szabadon látogatható.
