Az 1539-ben már írásban is említett középkori előd helyén álló épületet 1741-ben a jezsuiták bővítették ki, majd az 1841-es pusztító falusi tűzvész után a Vallásalap, egyházi méltóságok és a helyi hívek összefogásával 1846 végére építették újjá. A copf stílusjegyeket viselő egyhajós templom az 1880-as évek átalakításai során nyerte el ma is látható külső formáját, amelyet 2009-ben helyi védettség alá helyeztek, 2012-ben pedig teljes körűen felújítottak.
