Az 1930-as években közösségi összefogással emelt, kisméretű, tornyos, fehérre meszelt épület a szőlőhegyek és a szőlősgazdák védőszentjének nevét viseli. A kápolna története szorosan összefonódott a hegyi lakosság mindennapjaival: 1948 és az 1960-as évek között nemcsak a hitélet (vasárnapi misék, keresztelők, esküvők, bérmálások) zajlott itt, hanem általános iskolai oktatásnak is otthont adott. Később a népesség fogyatkozásával a szertartások elmaradtak, az épület pedig hosszú évtizedek alatt az összeomlás szélére került. 2016-ban lett felújítva.
