A temető fontos helytörténeti és kegyeleti emlékhely, amely a falu egykor virágzó, mára teljesen eltűnt izraelita közösségének állít emléket. Az 1800-as évek elején Kapolcs lakosságának mintegy tizede zsidó származású volt. Jelentős szerepet játszottak a falu és a völgy iparában, kereskedelmében (malmok működtetése, borkereskedelem), sőt, saját rabbijuk és zsinagógájuk is volt a településen. A falu történetében két temetőkert is létezett. A régebbi az Eger-pataktól délre feküdt. A ma látogatható „újabb” temetőt az 1800-as évek második felében nyitották meg a falu Öcs felé eső szélén, az úgynevesett Zsidó temetői-úton. 1944-ben a holokauszt során 17 zsidó embert deportáltak a faluból, akik közül szinte senki sem tért vissza, a közösség ezzel végleg felszámolódott. A második világháború után a temető gazdátlanná vált, a sírköveket ledöntötték, a területet pedig benőtte a bozót. A fordulatot a Művészetek Völgye Fesztivál civil összefogása hozta el: önkéntesek, diákok és művészek kitisztították a területet és helyreállították a sírokat, így a sírkertet 2006-ban ünnepélyesen újraavatták emlékhelyként.
