Keszthelyi Szent Miklós-temetőkápolna

A keszthelyi Szent Miklós-temetőkápolna a város legrégebbi, ma is működő sírkertjének legértékesebb ékköve. Az épület története egészen az Árpád-korig nyúlik vissza: a kutatások szerint a 13. században épült, majd a 18. század folyamán nyerte el mai, barokk stílusú alakját. Felbecsülhetetlen művészeti értékét egy kiterjedt, külső és belső falakat egyaránt díszítő, 14. századi gótikus falképegyüttes adja, amelyet a 2000-es évek utáni és a legutóbbi, 2022-es és 2026-os falkutatások során tártak fel. A külső (homlokzati) falon a restaurálás során egy egész galériányi szent alakja került elő. Itt látható Jézus Krisztus és a védőszent, Szent Miklós is, továbbá Szent Péter, Szent Márton püspök, Szent Mihály arkangyal, Szent Bertalan, aki a saját lenyúzott bőrét tartja egy boton. A belső falakon két rétegben is találtak gótikus freskókat. Az alsóbb, 14. század eleji rétegen trónjelenet töredékei és arcok láthatók, míg a felső, 1390 körüli rétegen hat egész alakos figura és egy küzdelmi jelenet rajzolódik ki. A padozat alatt ráadásul nemrég egy addig ismeretlen, 18. századi barokk kriptát is találtak a régészek. Vaszary Kolos bíboros, hercegprímás (korábbi pannonhalmi főapát) 1909-ben saját temetkezési helyévé és mauzóleumává alakíttatta át az épületet. Végakarata szerint ide is temették el 1915-ben, de hamvait 1981-ben átszállították az esztergomi bazilikába. A környező sírkert Keszthely kiemelkedő történelmi személyiségeinek, köztük a Festetics család több neves tisztviselőjének és a városi elitnek ad végső nyughelyet.