Alsódörgicsei Evangélikus templom

Alapkőletétele 1798-ban történt, és nem sokkal később szentelték fel. A templom kívülről a vidéki barokk építészet klasszikus, visszafogott eleganciáját mutatja. A templom eredetileg torony nélkül épült. 1893 áprilisában egy hatalmas tűzvész pusztított a faluban, amelyben a templom tetőszerkezete és oromfala is leomlott. A ma látható, szilárd vasbeton szerkezetű tornyot csak jóval később, 1910-ben építették hozzá id. Csomay Kálmán veszprémi építőmester vezetésével, részben németországi adományokból. Belső tere a protestáns liturgikus hagyományoknak megfelelően végtelenül egyszerű és áhítatos hangulatú; egyszerű, fehérre meszelt falak jellemzik. A templom legfőbb szellemi különlegessége egy belső emléktábla, amely Zsedényi István egykori dörgicsei evangélikus lelkésznek állít emléket. Őt a 17. századi vallásüldözése idején koholt vádak alapján elítélték, börtönbe vetették, majd sok más protestáns társával együtt gályarabságra adták. Az ő sziklaszilárd hite és mártíromsága a helyi közösség identitásának alapköve. Különleges liturgikus sajátosság a faluban, hogy a dörgicsei evangélikus közösségnek nincs állandó vasárnapi székhelye a faluban. Mivel a településrészek saját templommal büszkélkednek, a hitélet hetente vándorol: a hónap első vasárnapján a felsődörgicsei, a harmadikon pedig ebben az alsódörgicsei templomban gyűlnek össze a hívek.