1. rész: pedál nélkül, féktelenül

Sorolhatnánk, hogy a bringázásnak mennyi előnye van egy gyermek általános fejlődésére nézve, nem véletlen az sem, hogy a gyerekbicikli a világon szinte mindenhol jelen van a családban. Nem csak a koordinációs készségek alakulására van jó hatással, de a közlekedés alapjait is jó minél fiatalabb korban elsajátítani.Amit pedig mindenki tud: alapvetően a kerékpár az, amivel leggyorsabban haladhatunk saját erőnkből, ráadásul ezernyi trükköt is megtanulhatunk vele. Szinte minden gyerek imádja – már ha a megfelelő eszköz kerül a birtokukba. Az első részben a pedálozás előtti 1-2 évről, a kismotorról és a futiról lesz szó.

A bringázás a „motorozással” kezdődik.

Szerencsés helyzetben vagyunk mi, magyarok. A „Moto-Plast – Made in Hungary” feliratot talán legtöbben észre sem vesszük éveken keresztül, de a háromkerekű műanyag kismotor klasszikus formája mindenkinek megvan. Magyar fejlesztés. Néhányezer forintos tétel és jobbat nem sikerült kitalálni az elmúlt 20-30 évben...

 

A műanyag kismotorban minden együtt van, ami a kezdéshez szükséges:

• Sokféle harsány és kevésbé harsány szín – valamelyik biztosan tetszeni fog a gyereknek.
• Könnyű! Azaz könnyű megemelni, felállítani, mozgatni, tenni-venni menet közben – egy kisgyerek léptékével is. Ami nem utolsó szempont a tevéket megszégyenítő málhát cipelő szülőknek sem...
• Bringás nyelven „jó a geometriája”, azaz megfelelően aránylanak egymáshoz a paraméterek: tengelytáv, nyereg és kormány helyzete egymáshoz, illetve a tengelyekhez képest, kormány magassága, szélessége, első villa szöge. Kétféle méret kapható, a kisebb kb. 2 éves korig megfelelő, a nagyobb akár még az oviban is jó játékszer.
• Szétrobbanthatatlan! Azaz inkább egy kérdés: Látott már valaki elromlott műanyag kismotort?
• Biztonságos. Hátul két kereke van, nem könnyű felborulni vele, ugyanakkor az a két kerék elég közel van ahhoz, hogy az irányítást, manőverezést ne befolyásolják károsan. Jóval szabadabb a haladás, mint egy triciklin. Mindenhol legömbölyített formákkal és puha műanyaggal találkozunk, ezért horzsolást sem okoz eldőlésnél.
• Hangos, azaz akkor is halljuk, mi történik, ha éppen mögöttünk van a gyerek(ek).
• Olcsó, pár ezer forintba kerül, de mivel úgysem megy tönkre senkinél, nagy valószínűséggel ajándékba is kapunk, ha már aktuális.

Váltsunk váltott lábra!

Az evolúcióban a műanyag kismotor után a futóbicikli (más néven „futi”) következik, itt már nem annyira egyértelmű a választás. Több szempontból is fontos lépcső ez, nem csak a bringázás felé vezető úton. A koordinációban új szintet jelent a váltott lábbal hajtás a páros lábbal hajtáshoz képest. Ha ezt minél korábban gyakorolja a gyerek, agya és értelme általános fejlődésére is pozitív hatással van. Ugrást jelent az is, hogy a két kerék miatt folyamatosan egyensúlyozni kell. Ebből a szempontból a futóbicikli megágyaz a kerékpárnak, méghozzá úgy, hogy a váltáskor nem lesz szükség kitámasztókerékre. Napjainkban a futi kihagyhatatlan láncszem, de sokkal nagyobb a szórás a funkciókat, a minőséget és az árat tekintve is, mint a kismotor esetében.

 

Szempontok a futóbicikli kiválasztásánál:

• Méret: Attól függően, hogy gyermekünk mikor ül fel futira és mikor kezd el bringázni, akár több, különböző méretű futóbiciklit is „elfogyaszthat”. Bár ebben a korban ők még nehezen tudják kifejezni, elmondani, de rengeteg múlik az ideális méreten. Se a túl kicsit, se a túl nagyot nem fogja szeretni a gyerek. A legtöbb futinál változtatható a nyereg magassága, ezen a ponton mindenképpen ellenőrizzük a határokat. A kerékméret változó, de a legáltalánosabb a 12”. Ez a méret nagyjából 85-105 cm magas gyerekeknek felel meg. Vannak egyedi, kisebb kerekű futik, illetve 14”-es kerékkel is készülnek futóbiciklik, mert nem biztos, hogy a gyerek már oviban átül kerékpárra. A 14”-es futik 95-115 cm magassághoz is ideálisak. Futóbiciklinél – ahogy kezdetben a bringánál is – fontos, hogy a gyerek le tudja tenni biztonságosan mindkét lábát (talpát). Ez nem telitalpat (a sarkaival együtt), de nem is lábujjhegyet jelent. A tipikus hibát – „majd hozzánő” – ne kövessük el! Egy túl nagy futóbiciklit nehezen fog igazán megszeretni egy kevesebb mint 2 éves, 80 centis gyerek. Maximum majd akkor, ha tényleg hozzánő...
• Geometria: Az ismertebb gyártók futijainál nagyjából biztosra mehetünk, hogy a paramétereket a gyerekek igényeihez igazították. A gyártói ajánlásra figyeljünk a méret kiválasztásánál! Hiába lehet például a nyerget nagyon alacsonyra beállítani, a túl magas és széles kormánnyal egy alacsonyabb gyereknek nehézkesebb az irányítás. Fontos az is, hogy könnyen át tudja lépni a bringát. Akkor élvezet a futizás is, ha gyorsan, könnyedén tud manőverezni a kicsi. Nehéz elmagyarázni, hogyan lehet szemre megállapítani, „mikor ül jól” a gyerek egy futin. Talán azt érdemes néznie egy szülőnek, hogy ha könnyed, jóleső, lendületes a mozgás, akkor nagy baj nem lehet. Ha láthatóan – nem csak az első napokban – küszködik a gyerek, akkor gond lehet az adott futi geometriájával, méretével, érdemes kipróbálni mást. A futóbiciklik között létezik olyan vázkialakítás, ami lehetővé teszi, hogy a gyerekek feltegyék a talpukat egy lábtartóra gurulás közben. Az egyensúlyérzék fejlődése szempontjából ez a megoldás kicsit még közelebb viszi őket a bringához. Ugyanakkor van olyan gyerek is, aki sose fogja feltenni a lábát, hiába van ott a tartó...
• Tömeg: Az egyik legfontosabb szempont a választásnál. A 2-3 éves korú gyerekek biztosan nem fognak megszeretni egy olyan futit, amit alig bírnak megemelni. Törekedjünk rá, hogy minél könnyebbet válasszunk, ezzel saját életünket is egyszerűsítjük, mert biztosan cipelni kell majd időnként.
• Fékezés: A 2-3 éves gyerekek ösztönösen lábbal fékeznek. Van, aki fogékony már a kézzel húzható fékre, de ha a mi gyerekünk nem ilyen, ne erőltessük feleslegesen. Mindenesetre egyes futóbicikliket már felszerelnek fékkel, el lehet kezdeni korán hozzászoktatni. Ha egy fék van a futin, az legyen a hátsó! Dombról lefelé könnyen orra eshet a gyerek, ha csak az elsőt húzza be. Ha már fék, nem mindegy, milyen... Sajnos ki kell mondani: az olcsóbb futóbicikliken található fékek használhatatlanok a gyerekeknek. Konkrétan gyengék hozzá, hogy megfelelő erővel behúzzák őket, vagy el sem érik rendesen a fékkarokat kis kezükkel. Speciális, valóban a gyerekek kezéhez tervezett fékeket viszont csak a drágább futikra szerelnek gyárilag (vagy még azokra sem).
• Kerekek: Győzödjünk meg róla, hogy az alapvetően fontos apróbb szereléseket elvégezhessük. Itt ne gondoljon senki ördöngösségre, de legalább egy pumpálást, kerékcserét, belsőcserét el lehessen végezni. A 12”-es kerekeknél előfordulhat például, hogy a küllők helyzete miatt nagyon nehézkesen lehet rácsatlakoztatni bizonyos pumpafejeket a kerékre.
• Nyereg: Ahogy a felnőtteknek, úgy egy kisgyereknek is lehet kényelmetlen egy nyereg. Az ismertebb gyártók futóbiciklijein ez az alkatrész is nagy valószínűséggel ideális lesz.
• Kiálló alkatrészek: Nem csak minőségben és súlyban vannak nagy különbségek a drágább és olcsóbb gyerekbringák között. Ahol komoly termékfejlesztés is van egy modell mögött, odafigyelnek a balesetveszély minél tökéletesebb minimalizálására. Kerülni kell az élesebb, kemény fémalkatrészek, kiálló csavarok használatát azokon a pontokon, ahol ezek sérülést okozhatnak a gyereknek (szinte bárhol). Ilyen szemmel is nézzünk végig egy futit.
• Kiegészítők: Hiába gondoljuk úgy, hogy felesleges a futira csengő, villogó, kosárka stb. a gyerekeknek ezek a kis apróságok fontosak lehetnek, velük többnek érzik kedvencüket. Választásnál ellenőrizzük, hogy könnyen felszerelhetők-e ilyenek.
• Ár: ellentétben a kismotorral, futi és futi között hatalmas különbség lehet a vételár tekintetében.Ráadásul a nagyon drága nem minden esetben jelent sokkal komolyabb tartalmat. Előfordul például, hogy a kerékpáripar kultikus gyártói feldobnak a palettára – csak hogy legyen alapon – egy futit is, ami pont kétszer annyiba kerül, mint egy átlagos termék. Ezzel nyilván az adott márkát kedvelő szülőket próbálják megfogni. Szerencsére azért ilyenkor sem gagyit kapunk a pénzünkért, csak többet fizetünk a logóért. Ha hajlandók vagyunk komolyabb összeget áldozni a futira, a legjobb választást a gyerekbringa specialista gyártók jelentik, mint például a Puky, vagy a Woom stb.

 

Kompromisszumok:

A választás szempontjai közül akár az első helyre kerülhetett volna a szín és a kinézet, hiszen pár éves korig a gyerek nem nagyon tud más alapján dönteni. Ha a rózsaszín a kedvenc színe, akkor legyen bár kétszer olyan nehéz, nem számítanak a műszaki paraméterek... Nem könnyíti meg a választást, de kompromisszumot kell kötni a gyerekkel. Ha mi már tudjuk, hogy ár/érték arány, és technikai szempontból melyek a lehetséges alternatívák, a végső döntést aszerint hozzuk meg, hogy mi tetszik Neki.

Amiben viszont ne kössünk kompromisszumot:

Már egészen fiatal korban kezdjük hozzászoktatni a gyereket a bukósisakhoz! Megéri válogatni, hogy kényelmes legyen és tetszen is a kicsinek. Ha megszeretik, menő kiegészítőként fognak rá tekinteni, és örökre természetesnek fogják tartani a viselését.