Mit is nevezünk v-féknek?

A v-fék egy bowdennel működtetett fék típus, amely a fékkarok meghúzása esetén a féktestekhez csavarozott fékpofákon található fékbetéteket a felnihez nyomja, így a felni és a fékpofa közti súrlódással fejti ki fékező hatását. A féktesteken található rugó pedig eredeti beállított helyzetébe hozza a féktesteket a fékkar elengedés közben. Egy jól beállított v-fék jól adagolható, nagy fékerőt biztosít és sok bowdenes tárcsafékkel is felveszi a versenyt.

A v-fék előnyei

A v-fékek a forgásponttól számított hosszú féktestek miatt viszonylag kis fékkar meghúzási erő esetén is nagy nyomatékkal szorítják a fékbetéteteket a felnihez, így hatásosan lassítják a kerékpárt.

Az egyszerű mechanikus megoldás miatt könnyen szerelhető,

• viszonlyag egyszerű a cseréjük beállításuk, utánállításuk
• a fékpofákat - a cserélhető fékbetétek esetén csak a fékbetétek -  kis helyet foglalnak, így többnapos túra esetén magunkal is vihetünk belőlük
• kerékcserénél, csak a pipát kell kiakasztani, és nem kell vigyázni a fékkar meg nem húzására ellentétben a tárcsafékekkel
• elterjedtségük okán szinte bárhol a világban könnyű beszerezni csere alkatérszt is
• és javarészt minden gyártó fékpofája felszerelhető az összes v-fékre egy imbusz kulccsal

A v-fék hátrányai

Ami az előny a fékerő és a szerelhetőség oldalán, az hátrányként jelenik meg a karbantartási feladatoknál:

• miként a v-fék a felni és a gumi fékbetétek közt fellépő surlódással alakítja a fékhatását, a fékpofák kopó alkatrésznek számítanak, rendszeres utánállításuk szükséges.
• esős időben a megfelelő fékhatás gyorsabban koptatja a gumi fékbetéteket,
• a nagy tömegű bringásoknál, jól felmálházott túrabringáknál a betétek kopására jobban oda kell figyelni,
• és nem utolsó sorban a használatuk hosszú idő után a felnit sem kíméli, így azok cseréje is szükségessé válhat,
• nyolcas esetén hozzáéra felnihez akkor is, ha épp nem fékeznénk
• a rosszul beállított fékpofa fékezéskor zavaróan hangos tud lenni lassításkor, bár így legalább a többi közlekedő értesül a jelenlétünkről és jobban figyel ránk:)

 

A v-fékekre jellemző problémák, melyeket pillanatok alatt orvosolhatunk akár túrázás közben is

Nem szinkronban indulnak el a féktestek, ha fékkart meghúzom

Az egyik legjellemzőbb és legzavaróbb hiba, ha a féktestek rúgóinak nem megfelelő előfeszítése miatt folyton hozzáér az egyik fékpofa a felnihez. Ilyenkor a legtöbben a fékpofán próbálnak állítgatni, holott épp ennek beállítására van mindkét féktest forgáspontja mellett lent egy-egy pici csavar. Az az oldal nem mozdul időben a fékkar meghúzásakor, így szorulhat a felnihez is, amelyik előfeszítése kisebb a párjáénál. Ez adódhat abból, hogy a beállítócsavar az adott féktesten túlságosan kitekeredett a rázkódástól, de általában az ellentétes féktest előfeszítése túl nagy, azaz nagyon be van csavarva a beállító csavar.

Első lépésben meg kell vizsgálnunk szemmel, hogy nincs-e az ellentétes oldali beálltó csavar túlságosan becsavarva a problémás oldalhoz képest.

Ha ezt tapasztaljuk, akkor a fékkar meghúzására gyorsabban reagáló féktest beállító csavarját kifelé kell csavarni addig, míg a két féktest egyszerre nem kezd el mozogni.

Amennyiben nincs szinte teljesen becsavarva az ellentétes oldali beállító csavar, akkor a lassabban elinduló, a felnihez beragadó féktest beállító csavarját kell befelé csavarni, így elérve az egyenletes előfeszítést.

 

Nagyon meg kell húzni a fékkart, hogy megfelelő fékhatást érjünk el

A fékbetétek a sok fékezéstől idővel megkopnak. Eleinte csak picit jobban be kell húzni a fékkart, de eljön a pillanat, amikor azt érezzük, hogy már nem fog a fék. Ilyenkor a legtöbben azonnal cserére gondolnak, de erre általában még nincs szükség, hisza fékbetétünkön még bőven lehet fékező felület. A legrosszabb, amikor egy esős napon veretünk lefelé a hegyről és akkor szembesülünk a fékerő hiányával. A megoldás ugyanakkor baromi egyszerű. A fékbetét természetes kopását kompenzálhatjuk a fékbowden feszességének az utánállításával.

Első lépésben ellenőrizzük, hogy van-e még minimum 2-3mm a fékbetét fékező felületéből. Általában ezt meglátjuk gyorsan, mert a fékbetéten található bevágások jelzik, meddig koptatható tervezetten a fékbetét. Amennyiben tehát még megfelelő a fékbetét, gyorsan beállíthatjuk szerszám nélkül is a v-fékünket.

Ahol kijön a bowden a fékkarból található egy nagy recés, így kézzel is könnyen forgatható csavar, valamint azon egy ellenanya. A bowden feszességét állító csavart addig kell kifelé csavarni, amíg a fékkar végén néhány centis meghúzással a fékpofák már a felnihez érnek, de véletlenül sem érnek meg nem húzott fékkarnál a felnihez. Amikor ezt a bowdenfeszességet beállítottuk, a beállítást az ellenanya fékkarhoz történő csavarásával rögzíthetjük.

A bowden feszességét állító csavart nem célszerű kicsavarni a fékkar házából ugyanis, ha azt is ki kellene csavarnunk, de még a fékbetétünk jó állapotú, akkor sajnos a bowden hossza nincs megfelelően beállítva. Ezt fogó nélkül macerás az erdőben beállítani. Ha mégis szükséges, akkor

1. a bowden pipát, mint a kerék kivételénél ki kell akasztani, így megszűnik a rugók általi széthúzó erő,
2. a fékkar házába a bowden feszességét állító csavart be kell csavarni úgy, hogy mind kifelé, mind befelé még tudjunk később állítani rajta
3. valahogy meg kell jelölni, hogy hol van a bowden befogatva a féktesthez, majd
4. az imbuszkulccsal meg kell lazítani a bowden befogatását és néhány milliméterrel (2-4mm) azt kijjebb húzni, és
5. rögzíteni kell az állapotot a féktest tetején a csavar meghúzásával
6. a pipát vissza kell tenni a másik féktest kengyelébe, majd
7. ellenőrizni, hogy sikerült-e a bowdent megfelelő pozícióban rögzíteni.

Amennyiben a 6. lépés nem jön össze, azaz képtelenek vagyunk visszatenni a pipát a kengyelbe, akkor miden valószínűség szerint túl sokat húztunk a bowdenen. Ekkor a fékkarnál a bowden feszesség állító csavart csavarjuk vissza a fékkar házába, hátha úgy már vissza lehet tenni a pipát a kengyelbe. Ha ez nem segít, akkor az lépéseken úgy kell végig menni, hogy most visszaengedünk néhány millimétert a bowdenből a 4. lépésben.