A kerékpár – nem is olyan régi, mint gondolná...

Sokan talán meg is lepődnek, hogy sokkal bonyolultabb szerkezetekhez, járművekhez képest milyen későn találták fel a kerékpárt. Az első fizikailag megvalósult lépés a mai bringák felé vezető úton Karl Drais futógépe volt. Ezt 1817-ben alkotta meg a német báró, s fa váz, két kerék, működő kormány, „könyöklő” és nyereg jellemezte.

A következő fejezet a pedálhajtás megjelenése volt. 1840-ben a skót Kirk Patrick Macmillan a mozdonyokra emlékeztető mechanizmussal és előre-hátra mozgó taposókkal oldotta meg a hajtást. A lánchajtásra 1885-ig kellett várni, szintén a brit szigeteken. Az angol John Kemp Starley nevéhez fűződik az első olyan kerékpár (lásd a képen), amely lényegében teljesen hasonlít a ma is használt bringákra. A láncon kívül mindkét kereket fékekkel is ellátta. Erre nagy szükség volt, hiszen az előbb említett Macmillan a pedál feltalálásával egyidejűleg a történelem első kerékpáros bírságát is megkapta még 1840-ben. Miközben a fék nélküli találmányával „száguldozott” Glasgow utcáin, elütött egy gyalogos kisfiút...

Eközben egy másik szálon is folytatódott a történet. 1861-ben Párizsban Pierre Michaux megépíti a világ első velocipédjét. Ezen a „biciklin” az első kerék tengelyét közvetlenül hajtjuk meg pedállal. A velocipéd az idők folyamán inkább sporteszközként terjedt el, hiszen használói egyre gyorsabban akartak haladni, amit egyre nagyobb első kerekekkel lehetett megoldani. Ahogy nőttek a kerekek, egyre ügyesebbnek kellett lenni a kezeléséhez. Sok velocipéd-versenyt rendeztek, kerékpáros klubok alakultak szerte Európában, Amerikában. A velocipéd azonban mégsem tudott elterjedni tömegesen, mert a mindennapi közlekedéshez balesetveszélyes volt. Viszont versenyeket, találkozókat még most is szerveznek.

John Kemp lánchajtásos kerékpárja sokkal előremutatóbb volt a velocipédnél, ami hiányzott, az a kényelem. A fém vagy korábban fa kerekek rettenetesen ráztak. Ezt a problémát szintén a szigetországban sikerült megoldani, méghozzá a skót származású, Írországban élő John Dunlop-nak. A feltaláló nevéhez fűződik 1888-ban a felfújható gumitömlő, majd a külső gumiabroncs megalkotása is. Ettől a ponttól kezdve már csak a sebességváltás, a korszerűbb fékek, a csillapítás és egyéb alkatrészek, újabb és újabb formák, felhasznált anyagok, gyártástechnológiák terén jegyezhetünk fel újdonságokat. A ma is ismert kerékpár a XIX. század végén megszületett.

A századfordulótól kezdve a „biztonságos” kerékpár egyértelműen győzött a velocipédekkel szemben és tömegesen elterjedt szerte a világon. Az autóval ellentétben már akkor is bárki megengedhette magának és kis távolságok leküzdésére mindennél praktikusabb volt. A közlekedőkkel párhuzamosan a túrázók is meglátták a kerékpározás szépségét és a versenyzés szintjén is kialakultak különböző szakágak. A XX. század elején Európában és Amerikában is az egyik legnépszerűbb sportág volt. Velodrómok épültek sorra, 1903-ban pedig megrendezték az első Tour de France-t, aminek mintájára hamarosan a teljes szezont megtöltötték az országúti körversenyek.

A 70-es, 80-as évekig technikai értelemben közlekedésre és kikapcsolódásra hasonló bringákat használtak, a versenykerékpárok különültek el kicsit fejlesztések szempontjából. És persze a női, valamint gyermekkerékpárok. A trapézformájú „női váznak” az alacsonyabb átlépési magasság miatt ma is töretlen a népszerűsége. A 80-as évektől először az USA-ban hódító útjára indult a mountain bike is.Ezzel hamarosan az erdőket, hegységeket is birtokba vették a bringások. Napjainkban éppen az „e-bike-boom” zajlik. Évről-évre megtöbbszöröződnek az eladások, hiszen az elektromos rásegítéses bringák a sportolás és a mozgás élményének megtartása mellett olyanok számára is lehetővé teszik a kerékpározást, akik egyébként nem tudnák leküzdeni a nehezebb emelkedőket.

A jövő? Minden bizonnyal az integráció. A hétköznapi életben is elterjedt kütyük párosítása a hagyományos és az elektromos rásegítéses kerékpárokkal, hogy pontosan oda, pontosan úgy juthassunk el, ahogyan szeretnénk.