Kerékpártúra gyerekekkel

Mielőtt nekifognánk a tervezésnek, bizonyosodjunk meg róla, hogy tisztában vagyunk a KRESZ ide vonatkozó és általános előírásaival. A felelősségünk családi túrán lényegesen nagyobb. A következőkben a KRESZ-ből csak a témánk szempontjából legfontosabb, gyerekekre vonatkozó részeket soroljuk fel, ami nem minősül kimerítő tájékoztatásnak. Ha valaki bármiben bizonytalan, sőt, még ha biztos magában, akkor is érdemes tájékozódni a hatályos szabályok szerint: https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=97500001.KPM

Gyerekek szállítása:

„A kétkerekű kerékpáron 16. életévét betöltött személy szállíthat 10 évnél nem idősebb, a kerékpárt nem hajtó utast a kerékpár pótülésén.”

„A kerékpáron utánfutó vontatására alkalmas berendezés helyezhető el.” A kerékpárokhoz azonban a KRESZ szerint „tilos oldalkocsit, valamint – a kerékpárutánfutót kivéve – egyéb vontatmányt kapcsolni”. Egyelőre tehát kizárja a KRESZ olyan szerkezet használatát is, mellyel egy gyermekkerékpárt a homlokcsövénél fogva rögzíthetünk vontatmányként a felnőtt kerékpárhoz. Utóbbi kapcsolásról külön is rendelkezik a KRESZ: „Tilos kerékpárt más járművel, illetőleg állattal vontatni.”  

A kerékpárhoz gyerekek szállítása céljából tehát kizárólag az erre a célra tervezett és a szabványoknak megfelelő gyerekszállító kerékpáros utánfutót csatolhatunk, amit a korra és testsúlyra vonatkozó előírások szerint használunk. A kerékpárra ilyen célra gyártott és az európai szabványoknak megfelelő gyerekülést is felszerelhetünk, hátulra és előre is.

Egészen kis gyerekeknél (2-3 éves korig) az előre szerelhető gyerekülés legfőbb előnye, hogy ilyenkor a legközvetlenebb a kommunikáció a gyerekkel, látjuk minden mozdulatán, könnyebben beszélgetünk vele. Az előre szerelhető ülésben a gyerek is jobban látja az utat. Hátrány, hogy kényelmetlenebbé teszi a kerékpár irányítását, mint a hátsó gyerekülés. A hátsó ülés kényelmesebb a szülőnek és talán a kicsinek is, viszont menet közben nehezebb beszélgetni és folyamatosan figyelni a gyerekre. Az utánfutók többségében akár két gyerek, vagy gyerek és cuccok is szállíthatók. A kényelem és a biztonságos irányítás szempontjából is viszik a prímet, viszont a minőségi modelleket ennek megfelelően árazzák be. Fontos, hogy akár gyerekülést, akár utánfutót választunk, ne élesben próbáljuk ki először, hanem a gyerek tömegének megfelelő ballaszttal gyakoroljunk kicsit.

A szabványos gyereküléseken és a kerékpáros utánfutón (valamint a co-pilot vontatmányon) kívül minden egyéb más gyerekszállító eszköz szabálytalan, a hátunkra vehető szállítótól kezdve a különböző kendőkig.

Bár hivatalosan a KRESZ nem rendelkezik róla, gyerekek számára határozottan fontos a fejvédő használata. A legtöbb környező országba például nem tervezhetünk bringatúrát sisak nélkül.

Milyen utakat válasszunk?

Ha már átláttuk, hogy milyen bringával és felszereléssel indulhatunk el családostul, a használható útvonalak szempontjából egyszerűbb dolgunk van. Életkor szempontjából meglepő, de minimálisan korlátozza csak a KRESZ az utak használatát. „12. életévét be nem töltött gyerek nem kerékpározhat főúton” – ezen kívül semmilyen korra utaló korlátozást nem találunk. Innentől kezdve józan ésszel sokkal szigorúbban kell meghúznunk a határokat, mint ahogy a jogszabály előírja. Nehéz ebben a kérdésben tanácsot adni, hiszen, ha egy gyerek pár éves korától kezdve következetesen hozzá van szoktatva a forgalomhoz, már kisiskolás korára is kialakulhat a megfelelő rutinja, míg aki kevésbé gyakorlott vagy fegyelmezett, akár 15 évesen is veszélyt jelenthet önmagára és közlekedő partnereire nézve...

Általános útmutatásként azt javasoljuk, hogy törekedjünk a minél alacsonyabb forgalmú utak használatára, a túra tervezésénél ez legyen a legfontosabb szempont. A legjobb választást a jó minőségű, széles kerékpárutak jelenthetik, de a forgalmas, keskeny, rosszabb minőségű bringautakat már érdemes lehetőség szerint kerülni. Utóbbiakhoz képest maradandóbb jó élmény lehet a földutak használata is, amilyenek például a BalatonBike365 kínálatában is szerepelnek. Ne térkép alapján döntsünk, hanem tájékozódjunk a forgalom nagyságáról, vagy olyan utakat válasszunk, melyeket jól ismerünk. A KRESZ szempontjából megemlítendő helyzet a járdán kerékpározás, hiszen a 12 évesnél fiatalabb gyerekek főútvonal mellett – egyetlen lehetőségként – használhatják a járdát, felnőttek viszont nem.

Ha sokat bringázunk és túrázunk, illetve tervezzünk a családdal is bringázni, akkor fontos, hogy már egészen fiatal kortól fokozatosan szoktassuk a gyerekeket a kerékpározáshoz és a forgalomhoz, a gyereküléstől a futin és a kisbiciklin át a komolyabb gyerekbringáig. Érdemes terepen is kirándulni a képességek fejlesztéséhez.

A túra előtt, közben és után:

A gyereket ne kihívások elé állítsuk, hanem adjuk meg a lehetőséget, hogy jól érezze magát. Nyilván van olyan gyerek is, aki boldog a kihívások teljesítésétől, de a túrán nem ez a lényeg. A tervezésnél válasszunk olyan távot, útvonalat, ami könnyedén abszolválható, közben pedig kitalálhatunk játékokat, tervezhetünk megállásokat, érdemes megtörni a monotonitást. Kevés gyerek szeret sokáig ülni egyfolytában a nyeregben, vagy a gyerekülésben, a pihenések gyakorisága sűrűbb legyen, mintha felnőttek túráznak. A megállók, látványosságok olyanok legyenek, melyek valóban érdeklik a gyerekeket, ugyanakkor hamar megtekinthetők. Ilyen egy kilátó, kisebb állatfarm, egy érdekes játszótér, partszakasz stb. Lássuk előre azt is, hogy nehézségek, időben elcsúszás, vagy egyéb okok miatt egy gyerek türelmetlenebb lehet, ami befolyásolja mindannyiunk hangulatát.

Ha gyerekülésben utazik a pici, gondoljunk rá, hogy melegebben kell öltöznie, mint nekünk, hiszen ő nem mozog, nem terhel hőt, viszont ugyanúgy éri a menetszél. Fontos, hogy nekünk kell figyelni a szokásosnál jobban az evésre-ivásra is, hiszen az élmények közepette ő megfeledkezhet róla. Ha pedig már tekeri a bringát, ugyanúgy „eléhezhet”, dehidratálódhat ő is, mint a felnőttek. Menet közben érdeklődjünk, hogy kényelmes-e neki az ülés, a bringa, mert előfordulhat, hogy nem szól egy rosszul meghúzott szíj, kényelmetlen csat miatt, de egy óra múlva már késő lesz menteni a helyzetet, ha fáj valami. A túra és a bringázás öröme elfeledteti egy ideig a gyerekkel a nehézségeket, viszont a kimerülés kalapácsütés-szerűen érkezik... Nekünk kell jobban figyelni, hogy hol húzódik a gyerek tűréshatára.

A túrát követően pedig fontos, hogy beszéljük meg az élményeket, tapasztaltakat, mi tetszett, mi nem, milyen legyen a következő túra...