E-bike Challenge: Balaton Kör 1 nap alatt elektromos bringával vajon lehetséges!?

Egy rossz viccel kezdeném a beszámolóm, miszerint: persze, hogy lehetséges, csak ne kapcsoljátok be a rásegítést!

Komolyra fordítva a szót, az a jó hírem van, hogy KÖRBE LEHET TEKERNI A BALATONT E-BIKE-KAL, extra töltés nélkül, sok-sok rásegítéssel, 1 nap alatt!

Még mielőtt belevágnék, pár fontos, általános információt szummáznék azoknak, akik még sosem tekertek elektromos biciklivel, iiletve a Balatoni Bringakört sem ismerik teljes egészében. 

 

Balatoni Bringakör:

2023 tavasza egy fontos mérföldkő volt a Balaton körül húzódó kerékpárút életében, ugyanis befejeződtek a fejlesztések, aminek köszönhetően idéntől a kör 204 km-es  (plusz mínusz pár km) hosszán, jól kerékpározható útvonal várja a bringásokat.

 

E-bike:

A Balaton Kört a legnagyobb teljesítményű e-bike-kal tekertem körbe, ami azt jelenti, hogy 750 kWh-s motorral rendelkezett ez a Scott Axis eRide EVO típusú bringa.

Általánosságban ezek a kerékpárok egy töltéssel 150 km megtételére alkalmasak, de ez sokban függ attól, hogyan használod. Melyik fokozatban és milyen terepen tekered a bringát.

Ezeknél a bringáknál tudod a rásegítés mértékét állítani. Ezen a Scott modellen a következő fokozatok voltak, növekvő sorrendben: Eco, Tour+,Turbo.

 

Szóval elmesélem, hogy nekem hogyan sikerült e-bike-kal a Balatoni Bringakört egy nap alatt körbetekernem úgy, hogy a legvégére sem merült le a bicikli, sőt még 24%-nyi töltöttség maradt benne.

 

Indulás: 

Reggel 8:41-kor indultam a balatonlellei szállásomról. 

Mindössze 8 perc alatt elértem a Bringa Kört, természetesen rásegítés nélkül. 

Spórolni kell - gondoltam.

Az egész kört nagyon jól megterveztem, de szokták volt mondani, hogy ember tervez, Isten végez, így a reggel 7 órás indulás majdnem 2 órával későbbre tolódott. 

Ezt leszámítva, illetve az egyéb csip-csup dolgokat, mintpéldául a hekkezés az egyik POI ponton, szinte minden az előzetes elképzelésem szerint alakult. 

 

Hogy mik voltak ezek?

• Körbe fogom tudni tekerni egy töltéssel.
• A balatonvilágosi emelkedőig rásegítés nélkül fogok tekerni (48 km).
• Lesznek mélypontok, amikor majd fel akarok szállni a vonatra.
• Nem abban az időpontba fogok beérni, mint amikorra tervezem, mert túl sokat fogok fotózni, beszélgetni a pihenőim alkalmával.

9:46-ra értem Balatonföldvárra a BB365 kölcsönzőpontjára, ahol természetesen, szokásomhoz híven elbeszélgettem az időt, így az 5 perces beköszönés helyett, 10:19-kor pattantam újra bringára. 

Innen a balatonvilágosi Magaspartig tekertem, ahol először kapcsoltam be a rásegítést. Ez egy komolyabb emelkedő, úgyhogy egyből a legmagasabb fokozatba kapcsoltam a bringát, így könnyedén felelértem az első pihenőnek szánt pontig.

 

12:06-kor tartottam egy rövid szünetet a Magaspart lenyűgöző látványa mellett.
Itt szeretném azt leszögezni, hogy nagyon fontos, hogy jól táplálkozzatok, megfelelő mennyiségű vizet igyatok és az ásványi sók pótlásáról is gondoskodjatok egy ilyen hosszú távon.

Személy szerint én az energiaszeleten kívül nem vittem magammal semmilyen “hasznos” ételt és napközben sem a megfelelő táplálékot vettem magamhoz, így a rossz étkezés nem könnyítette meg a Balaton körbetekerését vagy nem feltétlenül mulasztotta el a hisztirohamot. 

 

Egy dologra viszont nagyon ügyeltem: folyamatosan ittam, úgy hogy nem kellett megállnom. Nagyjából 5-6 liter fogyott el 14 (!) óra alatt. Az út előtt ügyesen a kerékpáros felsőmbe  applikáltam a víztasakot. Persze vihettem volna kisebb hátizsákot, amibe a tasakot be tudtam volna helyezni, de nem akartam a hátamra semmi plusz terhet rakni a vízen kívül. Ismervén magam, mindent IS belepakoltam volna abba a táskába. 

 

12:47-kor indultam tovább Balatonvilágosról, mivel a fotózással és a videózással ismét több időt töltöttem, mint kellett volna. De persze erre számítottam előtte. 

 

14:00-ra értem Balatonalmádiba, a hivatalos 0. km kőhöz, ahonnan sok kerékpáros ismerősöm kezdi a Bringa Kört. Na de nem elektromos kerékpárral. Ugyanis ahhoz hogy kibírja a 204 km-t, ahhoz muszáj tekerni rásegítés nélkül is egy kicsit. Ez az északi parton rutin és megfelelő kondíció nélkül, egy 28 kg-os biciklivel, nagyon nehéz feladat. Legalábbis nekem biztosan nem ment volna, hogy önerőből feltekerjek a balatonszepezdi emelkedőn, ami igencsak meredek.

 

14:45-kor, Csopaknál éreztem meg először azt, hogy:

1. Nem jó ételeket vittem magammal.
2. Elfáradtam. 

 

Addigra már nagyjából 85 km-t tekertem. Ebből 45 km volt rásegítés nélkül, 40 km pedig a könnyített verzióban. A rásegítés mértékét folyamatosan váltogattam. Síkabb terepen Eco (legkisebb rásegítés) üzemmódban, kicsit nehezebben pedig Tour+-ban tekertem. A Turbo (legerősebb) funkciót az igazán “combos” emelkedőkre tartogattam. 

 

Mert ugye ennek a napnak két célja volt: 

1. Megnézni, hogy tudom-e úgy tekerni az e-bike-ot, hogy kibírja a kört.
2. A saját határaimat feszegessem.

Bár azt gondoltam, hogy a rásegítés miatt kislábujjal végig fogom tekerni, de őszintén szólva nem volt ez olyan egyszerű, mint ahogy az sokaknak kívülről látszik. Rásegítés ide, rásegítés oda. Tekerni kell és az piszok fárasztó tud lenni egy ilyen hosszú távon.

16:09-re értem Balatonakalihoz, ami azt jelentette, hogy teljesítettem a táv felét, és csupán 79%-ra csökkent az akkumulátor töltöttsége. 

Itt kezdtem el arról “fantáziálgatni’, hogy mivel fogom megjutalmazni magam, ha eljutok Vonyarcvashegyig. A Szent Mihály kápolna az egyik kedvenc úticélom Magyarországon, ahova normál bringával például sosem tekernék fel, de az e-bike, az e-bike.
Azt hiszem innentől kezdődött az alkudozás magammal, illetve ez volt az a pont, amikor kerestem egy olyan célt, ami engem igencsak motivált.
Persze lehet itt bőven célokat és úticélokat keresni a Balatonon, ahova vagy amiért érdemes tekerni. Fagyi, lángos, látnivaló…bármi, amit szeretsz, csak tűzd ki, mert könnyebben szalad a lábadba a kilométer. Ennek kiválasztásában a BB365 applikáció óriási segítség, hiszen mutat minden olyan pontot, ahol ehetünk, ihatunk, ahol vízhez juthatunk stb. 

 

A kör alatt két dologtól tartottam:

1. Nem fogom bírni fizikailag.
2. Az északi part változatos domborzata (ami csodálatos, de bőven van benne szintkülönbség), illetve a balatonszepezdi emelkedő. 

A pánik feleslegesnek bizonyult, ugyanis a rettegett szepezdi emelkedőn úgy tekertem fel a legmagasabb fokozatban, hogy közben még telefonáltam is. Lényegében sétagalopp volt az egész a rásegítésnek köszönhetően.

 

Egy komolyabb mélypont nagyjából a 115. km-nél következett be, Révfülöpnél. Utána kezdtem el alkudozni magammal, hogy csak Keszthelyig bírjam ki és ott eldöntöm, hogy felszállok-e a vonatra vagy sem. Ott kicsit le is mondtam Vonyarcvashegyről. 

 

Azt hiszem ezen a kemény holtponton az lendített át, hogy végig énekeltem és verseket mondtam, amiket még talán általános iskolás koromban kellett megtanulni. Ez arra volt jó, hogy teljesen elterelték a figyelmem arról, hogy mennyire fáradt vagyok. (Azt el is felejtettem említeni, hogy természetesen egyedül vágtam neki a kihívásnak.)

 

Szigliget környékén realizáltam azt, hogy a bicikli ki fogja bírni egy töltéssel a kört! Már csak az volt a kérdés, hogy megállok e Vonyarcvashegyen vagy sem, illetve, hogy Keszthelyen felszállok-e a vonatra. 

Azt hiszem nem meglepő, hogy végül felmentem a kápolnához és Keszthelyen sem szálltam fel a vonatra. 

A kápolnához való megérkezésem nagyon drámai volt, ugyanis pont akkor kezdődött a 7 órás mise és “ippen” csilingeltek, amikor megérkeztem. Micsoda filmes belépő volt ez kéremszépen! Sosem fogom elfelejteni! 

 

Gyenesdiásnál felkapcsoltam a világítást, mert 19:26-kor már kezdett sötétedni. Kicsit aggódtam, hogy a világítás jobban meríti majd az akkumulátort, de mint kiderült, teljesen felesleges volt még csak a gondolat is.

 

Este fél 10-re értem Fonyódra, ahol kijelezte a bicikli, hogy 30% alá esett a töltöttség. Viszont itt már tényleg nem volt min aggódni.

Balatoni lányként a déli part összes települését fejből fújom így tudtam, hogy Fonyód, Balatonboglár majd Balatonlelle következik.

Itt már óriási eufóriában tekertem. A Kör elején azt gondoltam, hogy majd Keszthely után kikapcsolom a rásegítést, de nem tettem, mert tudtam, hogy ígyis-úgyis ki fogja bírni az e-bike a kihívást, viszont én nem biztos, hogy végig tudom csinálni, ha saját erőből kell megtennem az utolsó 48 km-t. 

22:04-re be is tekertem magam a kis e-bike-kal a reggeli kiindulópontra. A végére maradt benne 24%, így még azt is meg merem kockáztatni, hogyha az első 48 km-en bekapcsolom a rásegítést, akkor is kibírta volna a Kört egy töltéssel.

 

A fent leírt rengeteg karaktert összefoglalva: KÖRBE LEHET TEKERNI A BALATONT E-BIKE-KAL EGY NAP ALATT, EGY TÖLTÉSSEL!

 

És akkor szummázva, hogy mik kellenek ahhoz, hogy töltés nélkül végig tudjátok tekerni a Kört egy nap alatt e-bike-kal: 

• A legerősebb e-bike. 
• A déli parton kell indulni, ahol spórolás szempontjából érdemes nélkülözni a rásegítést.
• Folyamatosan kell váltogatni a rásegítés erejét. Nehezebb emelkedőn a legmagasabb fokozat, majd ahol könnyebb a terep, ott a legkisebb rásegítést kell választani. 
• Folyamatosan kell tekerni. Azzal, ha visszafelé tekered a pedált nem spórolsz, azaz nem tölt vissza. 
• AKARAT! 

Végezetül pedig egy idézettel fejezném be a fenti írásom:

Semmi sem nehéz, ha az ember már mindenen túl van. Csak akarat kell a dolgokhoz, más semmi.

 

És persze egy szuper e-bike! :)