Hévízi Tófürdő

A Hévízi-tó a világ legnagyobb tőzegmedrű gyógytava, ahol színpompás tavirózsák között úszkálhatunk. A termálvíz egyszerre lazít el és tölti fel a testet és a lelket egyaránt. Az ovális alakú Hévízi-tó 4,44 ha kiterjedésével és a tavat körülvevő hatalmas véderdővel a világ legnagyobb biológiailag is aktív, természetes termáltava. Területe természetvédelmi védettséget élvez. A tó vize mintegy 20-22 ezer éve tört fel mai helyén, a Balaton kialakulásával egy időben. Az előtörő meleg víz először a Balatonba ömlött. Később, a Balaton vízszintjének lesüllyedésével az egykori tómederben a gazdag növényzet elhalt részeiből tőzegláp keletkezett, vizét pedig a Hévízi-csatorna vezeti le a Zala-folyóba, majd onnan a Balatonba. A tó a forrásánál a legmélyebb, 38 méter. Ásványi anyagokban gazdag bőséges vízhozamú (410 l/másodperc) forrásainak köszönhetően a víz háromnaponta teljesen kicserélődik. A vizet geotermikus energia melegíti, hőmérséklete a föld mélyéből előtörő hideg és meleg forrásvizek keveredésének eredménye, mely nyáron eléri a 35-38°C fokot, de télen sem csökken 20-22°C fok alá. A tóban általában mindenhol közel azonos hőmérséklet uralkodik, mert a tó felett elhelyezkedő, 1,5-2 méter széles páraréteg megakadályozza a víz lehűlését, a folyamatos vízáramlás és a véderdő pedig elősegíti a hőmérséklet egyenletességét. A víz állandó, kettős mozgásban van, melynek fontos szerepe van a tó hőmérsékletének szabályozásában és a hatóanyagok egyenletes eloszlásában is. A gyógytó vize kalcium- és magnéziumtartalmú, kénes, enyhe radontartalmú gyógyvíz. Biológiai aktivitása a szerves vegyületek jelenléte következtében jelentős – ez adja egyedi jellegét. A gyógyvíz és gyógyiszap legfontosabb hatóanyaga a kén, mely természetes gyógyszer az ízületi betegségekben. A tó medrét vastagon borító gyógyiszap a maga nemében egyedülálló, egyaránt tartalmaz szerves és szervetlen anyagokat, a benne lévő rádiumsók és redukált kénvegyületek a gyógytényezők különleges értékeit képviselik. A vízben 20-30 percet ajánlott fürdeni, majd legalább fél órás pihenések megtartásával naponta összesen 1-1,5 órát ajánlott a vízben tartózkodni. A fürdőhely kiépítésében a 18. század végétől nagy szerepe volt Festetics Györgynek, aki 1795-től kezdte el a fürdőfejlesztést a tó vizén elhelyezett tutajokon. Az 1860-as években épült fel az ún. Új-telep, ahol 1871-ig a tó körül hét ház épült meg. Ezek közül az 1870-71-ben épült Hetes ház ma is áll. Lovassy Sándor a keszthelyi akadémia tanára 1898-ban indiai vörös tündérrózsát telepített a tóba, mely ma is meghatározó különlegessége és egyben jelképe a tónak és a városnak egyaránt. 1905-ben a Festetics-családtól 35 évre Reischl Vencel keszthelyi sörgyáros vette bérbe a tófürdőt, akinek jelentős tevékenysége nagy lendületet adott a tó fejlődésének. 1926-ban megépült a strandfürdő, 1927-ben pedig a tó északi részén álló kétszintes fürdőépület. Az építkezéseknek köszönhetően indult el a tó országos jelentősége, mind turisztikai, mind gyógyászati szempontból, mely azóta is tart.