Kőröshegyen már a 17. század elején, 1619-ben virágzó református hitélet zajlott, saját lelkésszel és imaházzal, ám a török harcok során a korai épület a falu nagy részével együtt teljesen elpusztult. A református közösség kitartását dicséri, hogy a megváltozott történelmi körülmények között, a 19. század elején új templom építésébe kezdtek: a ma is látható, késő barokk épületet 1813 és 1818 között emelték. Az utcaképéből büszkén kiemelkedő templom egy klasszikus, fehérre meszelt falú, egyhajós épület, amelynek homlokzatába szervesen simul bele a kecses, barokk stílusjegyeket hordozó harangtorony, méltó emléket állítva a déli part évszázados protestáns örökségének.
