A Balaton térségének egyik legjelentősebb és legépebben megmaradt 15. századi gótikus tégla- és kőépülete, amely elnyerte a Somogyország Kincse címet is. A templomot a ferences szerzetesek számára építtette az 1460 és 1490 közötti években Báthori István. Bár a török hódoltság idején az épület megrongálódott, falai csodával határos módon átvészelték a pusztítást, így a 18. századi barokk helyreállítás során sikerült megőrizni az eredeti, monumentális gótikus struktúrát. A templom külső jegyei közül kiemelkedik a nyugati főbejárat feletti, ritka kőfaragású gótikus rózsaablak – az úgynevezett Szent Katalin kereke –, valamint a déli oldalon futó, 4,5 méter magas, csúcsíves ablakok sora. Belépve a látogatót egy hatalmas diadalív fogadja, amely elválasztja a hajót a hosszú, sokszög záródású szentélytől. A templombelső népi faragású kálvária-szobrai mellett az épület kiváló akusztikájáról és felújított orgonájáról is híres, amelynek köszönhetően nyaranta elismert szakrális és komolyzenei koncertek színhelye.
