A ma is látható, nagyméretű, késő barokk stílusú templomhajót 1769-ben építették fel, míg a monumentális, előreugró homlokzati harangtornyot később, 1825-ben emelték hozzá, amelyet egy karcsú, copf stílusú toronysisak koronáz meg. A főbejárat előtt látható a falu egyik legkülönlegesebb történelmi emléke, a Szégyenkő, amelyre a kisebb bűnöket elkövető híveknek kellett kiállniuk nyilvános vezeklésként a gyülekezet elé. A templom belső tere a kálvinista hagyományoknak megfelelően letisztult és puritán, ám berendezése hordozza a korszak elegáns copf jegyeit. A belső tér legértékesebb elemei közé tartozik a finoman faragott szószék, a ritkaságnak számító, nyolclábú, bronzveretes úrasztala, az alapítási évszámot őrző 1769-es emléktábla, valamint a tér két végében elhelyezett tágas fakarzatok.
