A település első említése a 12. század elejéről származik, maga a téglából épült templom pedig az Árpád-korban, feltehetően a 12. század végén vagy a 13. század elején épült. Első írásos említése 1276-ból való. Később a Lengyeli család tulajdonába került. A török hódoltság idején a templomot lakótoronnyal erősítették meg, védelmi funkciókat is ellátott. A harcok során súlyosan megrongálódott, a 18. század közepén barokk stílusban állították helyre, majd 1882-ben historizáló (eklektikus) stílusban jelentősen kibővítették, szinte teljesen elfedve a régi falakat. Az 1990-es évek szakszerű helyreállítása során bontották ki és mutatták be újra az értékes középkori részleteket. A mai templom egyedülálló módon ötvözi a 19. századi eklektikát az Árpád-kori román stílussal. A kutatások feltárták, hogy az eredeti középkori templom egy ritka, háromhajós, háromszentélyes elrendezésű téglaépület volt. A keleti oldalon ma is látható a félköríves főszentély és a két mellékszentély. A középkori lőrésszerű, rézsűs ablakok közül a keleti szintén épségben maradt meg.
