A ma is látható templomot 1910-ben szentelték fel. Külső stílusjegyeit a huszadik század eleji vidéki templomok egyszerűsége és funkcionalitása határozza meg. Fehérre meszelt homlokzata előtt egy karcsú, gúlasisakkal záródó harangtorony magasodik. Bár az épület fiatalabb korú, szorosan kötődik a tájhoz: az alapozásnál, a lábazatnál és a kerítés támfalainál jól láthatók a Balaton-felvidékre oly jellemző, helyi vörös homokkőből faragott kőtömbök. Belső tere a református liturgikus hagyományoknak megfelelően teljesen puritán, fehérre meszelt falakkal és letisztult, sötét tónusú fapadokkal van berendezve, amelyek a központi úrasztala felé néznek. A templom kiváló akusztikával rendelkezik, és a helyi közösség fontos kulturális, valamint hitéleti találkozóhelye.
