A templom helyén már a 13–14. század fordulóján állt egy egyházi épület. A török hódoltság idején az épület súlyos károkat szenvedett, szinte teljesen elpusztult, , a 18. században barokk stílusban építették újjá. Ekkor készült el a ma is látható monumentális harangtorony és a barokk boltozatos hajó. A templom mai, tágas szentélyét a hívők számának növekedése miatt 1897–1898-ban alakították ki neogótikus elemekkel ötvözött historizáló stílusban. A templom legősibb építészeti ritkasága a déli fal külső oldalán található. Egy falkutatás során bukkantak rá egy 13. századi román kori, tölcsérbélletes ablaknyílásra, amely bizonyítja, hogy az újjáépítések során felhasználták a legelső Árpád-kori templom falmaradványait is. A templom főbejárata előtt áll a város egyik legszebb köztéri emléke, az 1884-ben neobarokk stílusban emeltetett, finoman megmunkált Szentháromság-szoborcsoport. Az emeleti oratórium (kórus feletti rész) ad otthont a helyi egyháztörténeti gyűjteménynek. A Plébániatemplom Múzeumban a Marcali plébánián és a környező Somogyi falvakban évszázadokon át megőrzött liturgikus kincseket, régi miseruhákat, aranyozott kelyheket, szentségtartókat és értékes vallási iratokat állítottak ki, amelyek hűen bemutatják a környék hitéletének gazdagságát.
