A nemesvámosi református templom az 1700-as évek elején már mai, főutcától beljebb eső, védettebb helyén állt, és Bél Mátyás is megemlíthette leírásában. A templom festett berendezése a közeli vörösberényi temploméval egy időben, 1745-ben készült el, és feltehetően mennyezete is festett volt. Az évtizedek során a gyülekezet lélekszáma annyira megnőtt, hogy a helyiek már önmagukban is zsúfolásig megtöltötték az épületet. Az 1783-as bizonyságlevél szerint a Veszprémből vasárnaponként idejáró reformátusok miatt sokan már csak a templomon kívül fértek el. A problémát orvosolva 1790-ben kibővítették és beboltozták az épületet.
