A település legrégebbi kőépítménye, amely több építészeti korszak lenyomatát is őrzi. Eredete a 13. századra nyúlik vissza, amikor még Szent András tiszteletére szentelve, román stílusban emelték, majd a 14. században gótikus elemekkel – csúcsíves ablakokkal és déli kapuval – bővítették ki. A török időkben a templom protestáns kézre került, és csak a 18. század közepén kapták vissza a katolikusok. Mai formáját, a tornyot, a sekrestyét és a klasszicista főoltárt az 1835-ös nagy átépítés során nyerte el. A későbbi műemléki helyreállítások során a vakolat alól sikeresen kibontották az Árpád-kori falmaradványokat és ablakokat, így a különböző korstílusok ma is jól megfigyelhetők. A festői környezetben álló templomkertben egy 1906-os vörös homokkő kereszt is látható, az épület pedig a szertartások mellett nyaranta hangulatos komolyzenei koncerteknek is otthont ad.
