A Batthyány-kastély Zalaszentgrót ikonikus épülete. A jelenleg általános iskolaként, diák-és különleges gyerekotthonként és speciális szakiskolaként működő épület helyén a 12. században a Szentgróti család stratégiai fontosságú erődöt emelt. A Zala-folyó mellékágai által körbevett szigeten állt Szentgrót vára, melyet okleveles források 1299-ben említenek először. A 15. században, a Szentgróti családba házasodott Hagymássyak több mint 200 éven keresztül tartották kézben az erődöt. A török időkben heves támadásokat megélt végvár a törökkor elmúltával elveszítette jelentőségét, az 1690-es évektől elhanyagolták, állapota jelentősen leromlott. A birtokos család kihalása után, 1654-ben Szentgrót Batthyány (I.) Ádám tulajdonába került. 1767-ben Batthyány Imre a romos várépületet lebonttatta, majd 1787-ben Batthyány Ferenc idején az erőd építőanyagainak felhasználásával megépült a ma is fennálló késő barokk, copf stílusú, egyemeletes kastély. Az U-alakú, középrizalitos kastélyt a család az 1800-as évek elején reneszánsz stílusú bútorokkal rendezte be, melyek jelentős része ma is megtalálható az épületben. A földszint és az emelet egytraktusos, oldalfolyosós elrendezésű. Az északi szárny alatt pince van, az emeleten az egykori lakószobák voltak, középen pedig el a díszterem helyezkedett el. A földszint szobáiban egykor a cselédség lakott. A kastély utolsó tulajdonosai a Károlyiak voltak, akiknek a 19. század végén került birtokába az épület. Ekkor épült a kocsiáthajtós terasz. A II. világháborút követően, 1947-ben állami tulajdonba került. 1950 óta működik gyógypedagógiai intézetként. Nevét egykori igazgatója, Koncz Dezső gyógypedagógus után 1995-ben vette fel. A kastély egy ősplatános, védett, mintegy kétszáz éves, több mint 4 hektár területű parkban fekszik. A hatalmas platánok által uralt angolpark különleges növényei a sárga levelű hegyi juhar változatok és a kocsányos tölgy egy sárga levelű változata is, de számos más fafaj is megtalálható itt.
