A gyerekbicikli: hogyan válassz? – 2. rész

Cikksorozatunk korábbi része főleg a futóbicikliről szólt, melynek segítségével tökéletesen megtanulható az egyensúlyozás. A műanyag kismotorhoz képest a futóbiciklin már többnyire váltott lábbal lökdösik magukat előre a gyerekek. Ez nem csak egy fejlettebb mozgásminta, de előkészíti a pedálozást is. Mikor átülnek a biciklire, tulajdonképpen csak az előre tekerést kell megtanulni, és nagyon hamar menni fog a kerékpározás.

A kitámasztókerék – ami futiról átülve kihagyható lépcsőfok:

Pár évtizeddel ezelőtt szinte mindenki kitámasztókerekes bringán tanult meg biciklizni. Előbb pedálozni, aztán egyensúlyozni. Közbeiktatva a „seprűnyeles” módszert, amikor – egy botot a hátsó villa közé szorítva – Apa segített be kicsit a kitámasztókerekek leszerelése után. Ha egy gyerek eltölt akár csak pár hónapot futóbiciklin, jó eséllyel fejlődik annyit az egyensúlyérzéke, hogy a pedálos bringán már csak a pedálozás összekapcsolása az egyensúlyozással jelenti majd a kihívást. Elképzelhető, hogy a jó öreg seprűnyélre pár napig szükség lesz, de rutinos futisoknak a kitámasztókereket már semmiképpen ne szereljük fel. Egyrészt visszalépést jelent a fejlődésben, másrészt kevésbé jól irányítható a bringa, akadályoz a kanyarba dőléskor is stb.

Nem ördögtől való azonban a kitámasztókerék napjainkban sem. Vannak gyerekek, akiknek kimarad a futi, egyből egy kis bringát kapnak ajándékba. Az egyensúlyozást és a pedálozást óriási kihívás lenne egyszerre megtanulni, ebben az esetben van értelme a kitámasztókeréknek. Nyilván előfordulhat az is, hogy a gyerek valamiért nem érzi magát biztonságban az új kis bringán, hiába volt futija. Ha ő kitámasztókerékkel teker inkább szívesen, akkor valószínűleg így fog megtanulni kerékpározni. A legfontosabb, hogy – mindegy, milyen módszerrel – lelkesítsük a gyerekeket, ne erőltessük.

 

Szempontok az első gyerekbicikli kiválasztásánál:

 

Milyen méretű gyermekbringát válasszak?

Az elsőnél még fontosabb, hogy a kicsik biztonságban érezzék magukat és szívesen bringázzanak, mint a tökéletes pozíció. Jó eséllyel kompromisszumot kell kötni a lábletétel javára az tekeréshez ideális nyeregmagassággal szemben. Ahogy a futiknál is fontos: a gyerek tudja letenni biztonságosan mindkét lábát (talpát). Ez nem telitalpat (a sarkaival együtt), de nem is lábujjhegyet jelent Ne vegyünk tehát túl nagy méretű kerékpárt! Legalább az első gyerekbiciklinél ne alkalmazzuk a „majd hozzánő” elvet, mert lehet elmegy a kedve a biciklizéstől. Persze kőbe vésett szabályok nincsenek, vannak ügyesebb, kevésbé ügyes gyerekek, erősebbek, kevésbé erősebbek, több tényező befolyásolhatja még a méretválasztást. Van például olyan gyerek, akit kimondottan inspirál, ha „nagy” biciklit kap. Van olyan is, aki „biztonsági játékos”, és elriasztja, ha küzdeni kell a felszállással. Ami lényeges: gyerekbringáknál a kerék mérete egyre nagyobb, egészen 12”-től 26”-ig, és magasság szerint nagyjából így lőhetjük be a különböző méreteket:

• 12”: kb. 85-105 cm, kb. 4 éves korig
• 14”: kb. 100-110 cm, kb. 5 éves korig
• 16”: kb. 105-120 cm, kb. 6 éves korig
• 18”: kb. 110-125 cm, kb. 7 éves korig
• 20”: kb. 115-140 cm, kb. 10 éves korig
• 24”: kb. 130-150 cm, kb. 12 éves korig
• 26”: kb. 140-165 cm, kb. 14 éves korig

Napjainkban az iskolás korig nagy valószínűséggel megkapja egy gyerek az első pedálos kerékpárját, a fenti táblázatot ennek megfelelően kell nézni. A második, harmadik gyerekbringánál már vannak tapasztalataink, és a gyerekek is pontosabb visszajelzést tudnak adni a mérettel kapcsolatban, ahogy nőnek.

Gyerekbicikli geometria

Itt is érvényes a szabály, mint a futóbicikli esetében: Az ismertebb gyártók gyerekbringáinál nagyjából biztosra mehetünk, hogy a paramétereket a gyerekek igényeihez igazították. A gyerekbringa specialistáknál (például Woom, Puky) még inkább igaz ez. Kritikus pont az első gyerekbicikliknél az átlépési magasság, törekedjünk a minél alacsonyabbra, illetve nézzük meg azt is, van-e elég tér a kormány és nyereg között átlendíteni a lábat. Durva leegyszerűsítés, de a nagyobb tengelytáv általában stabilabb haladást tesz lehetővé, a szűkebb viszont agresszívabb irányítást, a gyorsabb kormányzást engedi. A kisebb gyerekbicikliken sokszor túl magasnak tűnik a kormány. Ez lehet rontja kicsit a manőverezőképességet, viszont dombról lefele és egyébként is biztonságosabbá teszi a bringát. Ráadásul szinte egyenes gerinccel tekerhetnek a kicsik. Ebben a korban nem kell még erőltetni a „sportos” pozíciót. Arra érdemes odafigyelni, hogy a kormányt és a nyerget finomhangolhassuk különböző beállítási lehetőségekkel, vagy csere lehetőségével. Ennek kb. iskolás korig van jelentősége, a későbbi gyerekbringákon ez már alapkövetelmény.

Tömeg

A Méret mellett talán az egyik legfontosabb szempont, különösen az ovis években. Abban ugye mindenki egyetért, hogy egy 20 kilós kerékpár nehéz? Még egy 80-100 kilós férfi számára is? Akkor képzeljük el, egy 20 kilós gyereknek milyen érzés mozgatni egy 10 kilós biciklit... Szóval ha valamiért, az alacsony tömegért érdemes kifizetni a magasabb vételárat, minimum egy alumínium vázas bringára! 14-20”-es kerékméretig simán előfordulhat, hogy egy átlagos gyerekbicikli mondjuk 10 kg körüli súlyban van, a gyerekbringa-specialista gyártók termékei pedig alig haladják meg az 5 kg-ot. Arányosan ez hatalmas különbség! Azok a szülők, akik értenek kicsit a bringákhoz, könnyen faraghatnak grammokat egy nehezebb gyerekbiciklin is. Például: az acél alkatrészek cseréje alumíniumra, nehéz gumi helyett egy pár könnyű gumi stb. Illetve iskolás korig mindenképpen érdemes úgy választani gyerekbiciklit, hogy ne legyenek rajta felesleges alkatrészek. 20”-es kerékméretig felesleges – főleg a hasznavehetetlen – teleszkóp, és a váltó is csak akkor megfontolandó, ha a domborzat miatt feltétlenül szükséges.

Fékek

Gyerekbicikliknél a legfőbb különbséget a kontrás és a nem kontrás fékszett jelenti. Annak szinte semmi jelentősége, hogy nagyobb gyerekbringákon tárcsafékes, vagy felnifékes rendszer van. Utóbbi is tökéletesen elegendő a biztonságos fékezéshez, ráadásul kisebb a karbantartás-igénye. Sajnos egyre több gyerekbringát szerelnek teljesen feleslegesen tárcsafékkel, már 20”-es kerékmérettől is. Visszatérve a kontrafékre, ez továbbra is ideális megoldás az első években. Könnyű megtanulni, megszokni és hatékony is. Amíg nem lépi túl a gyerek a 20 kg környékét, akár kizárólag a hátsó kontrafék is elegendő, hogy biztonsággal lassítson, megálljon, Ráadásul „trükköket” is gyakorolhatnak vele, mint a farolás. Persze ha egy kisgyereknek már a futin is volt kézzel húzós fékje, érdemes maradni ezen a vonalon, már az elején. Ami a legfontosabb a kézzel húzós fékeknél: kis kezeivel könnyen érje el a gyerek a fékkart, illetve az ő ereje is bőven elég legyen a behúzásához. Sajnos kijelenthetjük, hogy az olcsóbb gyerekbicikliken, melyek kézzel húzós fékekkel vannak szerelve, általában ez a két feltétel egyszerre nem teljesül. Iskolás kortól ezzel már nem nagyon lesz probléma.

Alkatrészek, kiegészítők: A korai években két fő szempontot érdemes szem előtt tartani. Az alkatrészek legyenek minél könnyebbek, illetve ne jelentsenek balesetveszélyt. Az alacsony tömeghez leginkább az járul hozzá, ha egy alkatrész nincs feleslegesen felszerelve a bringára. Sajnos ez ellentmond a legtöbb gyerek vágyainak, de 24” alatti gyerekbiciklin általában felesleges a teleszkóp, váltórendszer, tárcsafék, nem beszélve sok kiegészítőről. Fontos, hogy kényelmes, a gyerek méretének megfelelő legyen a nyereg. Ne legyen túl hosszú a hajtókar, túl széles a kormány. A túl széles kormány sajnos manapság divatos a felnőtt mountain bike-okon is, pedig ez csak lejtőzés közben hat kedvezően a kontrollra. Egy bizonyos kor után fontos, hogy a nyerget be is tudjuk állítani pontosan, ami nem csak a magasságot jelenti, de a pozíciót hosszanti irányban, illetve a dőlésszöget. Sokan legyintenek rá, de a kitámasztó egyáltalán nem felesleges alkatrész, használatával sokkal kevesebbet fog eldőlni a bringa, sérülni a fényezés. Kislányoknak fontos lehet a kosárka is, nekik már néhány évesen is sok cuccuk van, kedvenc babájuk, amit kényelmesebb lehet ide tenni, mint hátizsákba. Érdemes megnézni olyan szemmel is a megvásárolandó bringát, hogy fel tudjunk akasztani egy kulacsot, később kulacstartóval együtt. A 24”-es kerékmérettől felfelé a gyerekbringák elkezdenek hasonlítani a felnőtt megfelelőikhez, váltórendszerrel, csillapítással stb. Innentől már inkább a méretekre kell csak figyelni, a választás hasonlóképpen történik majd, mint a felnőtt bringák közül.

Kiálló alkatrészek: Nem csak minőségben és súlyban vannak nagy különbségek a drágább és olcsóbb gyerekbringák között. Ahol komoly termékfejlesztés is van egy modell mögött, odafigyelnek a balesetveszély minél tökéletesebb minimalizálására. Kerülni kell az élesebb, kemény fémalkatrészek, kiálló csavarok használatát azokon a pontokon, ahol ezek sérülést okozhatnak a gyereknek (szinte bárhol). Ilyen szemmel is nézzük végig a választandó biciklit.

Ár 

Újonnan vásárolva nem kis anyagi tétel lekövetni gyerekbiciklikkel a kicsik fejlődését... Érdemes arra építeni, megbeszélni, hogy rokonok, barátok között házról házra vándoroljanak a jobb gyerekbringák. Silány minőségűt viszont nem érdemes venni, ezért a legalacsonyabb árkategóriát nyugodtan kiejthetjük a rostán. Használtan is több értelme van beszerezni a jobbfajta gyerekbringákat. Már ovis kortól újonnan 100 forint környékén kezdődnek a jobb gyerekkerékpárok, melyek hamarosan átlépik a 200 ezres határt is... Ahogy a futi esetében, a gyerekbiciklire is érvényes: ha hajlandók vagyunk komolyabb összeget áldozni rá, a legjobb választást a gyerekbringa specialista gyártók jelentik, mint a Puky, Woom stb.

A „legideálisabb” gyerekbringa: Talán furán hangzik egy kerékpár-választásról szóló cikkben, de a fizikai fejlődés szempontjából nem biztos, hogy jó, ha egy gyerek nagyon „rágyógyul” a bringára. Szaladjon, labdázzon, ússzon stb. Sportoljon minél többet. A bringa egy ideig inkább játék, tanulóeszköz, a gyerek ügyessége fejlődik vele főleg. Ne terheljük olyan módon a gyereket, hogy „minél többet, gyorsabban”- ez nem is feltétlenül egészséges. Éppen ezért a különböző trükkök beadására legalkalmasabb BMX sokáig megfelelő „gyerekbringa”, még jóval azután is, hogy a gyerek kinőtte a 20”-es méretet.

Kompromisszumok a gyermekbringák választásánál:

A választás szempontjai közül akár az első helyre kerülhetett volna a szín és a kinézet, hiszen egy kisgyerek nem nagyon tud más alapján dönteni. Ha a rózsaszín a kedvenc színe, akkor legyen bár kétszer olyan nehéz, nem számítanak a műszaki paraméterek... Nem könnyíti meg a választást, de kompromisszumot kell kötni a gyerekkel. Ha mi már tudjuk, hogy ár/érték arány, és technikai szempontból melyek a lehetséges alternatívák, a végső döntést aszerint hozzuk meg, hogy mi tetszik Neki.

Amiben viszont ne kössünk kompromisszumot:

Már egészen fiatal korban kezdjük hozzászoktatni a gyereket a bukósisakhoz! Megéri válogatni, hogy kényelmes legyen és tetszen is a kicsinek. Ha megszeretik, menő kiegészítőként fognak rá tekinteni, és örökre természetesnek fogják tartani a viselését.