Mountain bike: terepre érdemes választani

A mountain bike-ok – más néven hegyikerékpárok – hőskora

még a nyolcvanas-kilencvenes évekre tehető, majd rohamosan elterjedtek általános felhasználásra. Az ezredforduló környékén sokan már a „divat” miatt is ilyen bringákat vásároltak, függetlenül attól, hogy ki, milyen terepen használta őket. Ekkoriban a nagyáruházak olcsó akciós kerékpárjainak többsége is „mountain bike” volt. Persze ezek a silány minőségű termékek igazából semmire sem voltak jók azok számára, akik komolyabban gondolták a kerékpározást, legyen szó sportolásról, túrázásról, rendszeres szabadidős tevékenységről. Akkoriban az volt a fáma, hogy ezek a bringák "erősek, tartósak és átmennek mindenen". A vastag gumik és a „díszteleszkópok” könnyen meggyőzték erről a vásárlókat. Azonban kevesen gondoltak bele abba, hogy a nagyobb tömeg és a széles, terepmintás gumik – a nehéz terepen kívül – szinte mindenhol lassítják a haladást.

Napjainkban hatalmas a kerékpár-választék, és szerencsére már a nagyáruházakban sem sulykolják a gyanútlan vásárlóknak az olcsóbb mountain bike-okat úgy, mint 10-20 évvel korábban. A kerékpár kategória választást segítő sorozatunk alapján is viszonylag könnyű eldönteni, kinek való az országúti, gravel, cross, vagy trekking kerékpár, és világosan látszik, hogy a ballonos terepgumikkal ellátott mountain bike-ok valójában a terep szerelmesei számára készülnek. Ha bringázol köves, gyökeres talajon, nehezebb, meredekebb lejtőkön, ezekre a hegyikerékpár az ideális. Ha nem érzed magad biztonságban könnyebb terepen egy gravel- vagy cross bringán, ebben az esetben is mountain bike-kal érdemes nekivágnod a túrának. Illetve, ha egy univerzális elektromos rásegítéses bringát szeretnél, akkor is mountain bike-ot érdemes választani, hiszen a nagyobb tömeg és a gumik nagyobb gördülési ellenállása nem lesz zavaró, mert besegít majd az elektromotor.

Felmerülhet azonban a kérdés: „OK, amikor terepezni megyek, a hegyikerékpár a nyerő, de mi lesz, amikor csak közlekedek, vagy az aszfalton túrázok?” A válasz pont ugyanaz, mint az „egyetlen családi autó” esetében. Ha a nyaraló fent van a szőlődombon a nyomvályús földút végén, akkor a feljutáshoz szükséges a négykerékhajtású... Vagyis hiába jobb a hétköznapi bringás közlekedésre egy trekking, hétvégén a mountain bike kell majd. Amit látni kell ebből, hogy egy országútival biztosan nem fogsz tudni terepezni, a mountain bike viszont elgurul aszfalton is. Nyilván a tökéletes megoldás az, ha megengedhetsz magadnak több bringát is, de ez pénztárca és döntés kérdése is.

A mountain bike-ok jellemzői

A mountain bike-ok technikai értelemben rengeteget változtak a 90-es évek óta. Folyamatosan igazodnak az igényekhez és folyamatosan újabb alkategóriák jelennek meg, amihez az elektromos rásegítéses bringák fejlesztése is hozzájárul. A klasszikus hegyikerékpár főbb ismérvei a következők: robusztus kerekek, ballonos (50 mm-nél/2 inchnél szélesebb) gumikkal, terepmintával, hagyományos, viszonylag széles kormánnyal, elöl (és akár hátul is) teleszkóppal, széles áttétel-tartománnyal a szélsőséges terepviszonyokhoz.

A hegyikerékpároknak számtalan alkategóriája létezik: merevfarú, vagy összteleszkópos, rövidebb, hosszabb rugóutas fullyk és persze elektromos rásegítéses változatok. Felhasználás szempontjából: túrázásra (különböző nehézségű terepeken), endurózásra, versenyzésre, extrém használatra is léteznek különböző alkategóriák, valamint speciális változatok, mint a dirt, freeride, street, és trial kerékpárok. A moutain bike-ok hobbibringások, túrázók számára aszerint csoportosíthatók, hogy jellemzően milyen terepen hajtják őket. Túrázhatunk Balatonfüred és Badacsony között turistaösvényeket és aszfaltot kombinálva, vagy éppen az Alpok 2000 méteres csúcsait összekötő meredek, köves, gyökeres traileken is. Nyilván adott terephez különböző bringásoknak különbözhet a „komfortos” kerékpár fogalma, például egy képzett lejtőző jól érezheti magát egy merevfarú MTB nyergében azon Balaton-felvidéki túrán, de egy abszolút kezdő, aszfalthoz szokott bringásnak jól jöhet az össztelós még Mencshely és Vászoly között is…

A legtöbb vásárló számára jól definiálható mountain bike kategóriák:

Merevfarú (vagy hardtail) mountain bike-ok: 

• általában 29”-es kerékméret (női, vagy gyerek kerékméret lehet kisebb)
• csillapítás nélküli karbon, alumínium, vagy acél váz, elöl teleszkóp
• Széles áttételtartomány (egyre divatosabb elöl egy lánctányérral szerelni a bringákat, de ezekről hiányozhatnak a lendületesebb fokozatok enyhén lejtő utakhoz)
• tárcsafékek, melyek közül mindenképpen érdemes minőségi, hidraulikus verziót választani

A merevfarú montik ára a legkedvezőbb, és ilyenekből van a legtöbb a kerékpárboltokban.   Túrázásra, hobbi sportolásra érdemes választanod, ha főleg terepen, az erdőben szeretnél kikapcsolódni. A mountain bike ezen kategóriája sárvédőkkel, kiegészítőkkel felszerelve (alumínium és acél vázon általában vannak furatok a rögzítéshez) bevethető városban is („ATB” kategória). A hardtail mountain bike-ok ára 200 000 forint környékétől kezdődik, egymillió forintot közelítve pedig már olyan gépet vehetünk karbonvázzal, ami a legigényesebb hobbibringások céljainak is megfelel.

Kis rugóutas össztelós mountain bike-ok: 

Míg a merevfarú mountain bike-ok inkább abból a szempontból univerzálisak, hogy a túrázáson kívül kompromisszumos megoldásként közlekedésre is bevethetőek, addig a kis rugóutas (elöl-hátul 100-130 mm) „fullyk” a hegyi túrázás Jolly Jokerei. Vázgeometriájuk miatt felfelé és lefelé is kezesek, hosszabb távon is hatékonyak, csillapításuk viszont minden körülmények között magas szintű komfortot biztosít számodra. 

Felszereltség szempontjából nagyon különbözőek, illetve váz és váz között millió forintos különbség is adódhat. Egymillió forint környékétől érdemes össztelósban gondolkozni, ezek a bringák már sokak számára új szintre emelhetik a hegyikerékpározás élményét. A határ a csillagos ég, a drágább karbon cross-country versenyfullyk az 5 millió forintos árat is elérhetik. Minél komolyabb egy össztelós mountain bike, annál több lehetőséget kínál a felfüggesztés beállításai terén is. A modern fullykon már legtöbbször kormányról vezérelhető, leengedhető nyeregszárat (dropper post-ot) is találsz. A merevfarú montikhoz hasonlóan itt még fontos a széles áttételtartomány.

Nem versenyszerűen bringázók számára ebben a kategóriában a karbonváz tulajdonképpen luxus, a menettulajdonságok szempontjából nem tesz hozzá annyit a kerékpár hatékonyságához, mint a merevfarúaknál. Tömeg szempontjából viszont nagyon is sokat lehet nyerni a szénszálas vázanyaggal! Rövid rugóútnál a 29”-es kerékméret jellemző.

All-mountain és enduro össztelós mountain bike-ok: 

Az all-mountain bringáknak nagyjából 130-160 mm-ig, az enduróknak 160-180 mm-ig terjed a rugóútjuk és a 29”-es kerékméret jellemző (esetleg 27,5”). Az all-mountain hegyikerékpárok vázgeometriájánál már előtérbe kerül a lejtőzés, de ebben a kategóriában még fontos, hogy hatékonyan teljesíthetőek legyenek az emelkedők is. Az enduro össztelósok már kifejezetten lejtőzésre készülnek, és még éppen alkalmasak arra, hogy feljussunk nyergükben a lejtő tetejére is. Az A kormányról vezérelhető dropper post már alaptartozék ezekben a kategóriákban, ahogy a ballonos (2,4”-től felfelé) gumi is. Az alumínium vagy karbonváz között csak a tömeg képez reális különbséget, ami természetesen az árcédulán is meglátszik.

Itt már egyöntetűek az egy lánctányéros rendszerek, és felkerül láncleesés-gátló is a bringákra. Ezek a kerékpárok már egyértelműen sportszerek hobbi sportolásra, technikás lejtőkre. A másik oldalon közlekedésre, általános túra-felhasználásra nem annyira alkalmasak, mert felesleges tömeget cipelünk, illetve a geometria sem a hajtáshatékonyságot támogatja elsősorban. Egymillió forint környékétől kezdődik az áruk, a határ pedig – a kis rugóutas fullykhoz hasonlóan – a csillagos ég.

Speciális mountain bike-ok: 

Ha azon gondolkozol éppen, hogy milyen kategóriában keresel mountain bike-ot, akkor biztos nem speciális sporteszközre van szükséged… A további alkategóriák között főleg ilyen bringákat találunk. Az össztelós mountain bike-ok külön kasztját képezik a nagyobb rugóutas gravity bike-ok: a 200 mm körüli rugóúttal rendelkező downhill bringák, vagy a legnagyobb ugrásokhoz optimalizált freeride gépek. Ügyességi szakágak képviselői számára készülnek a dirt-, street-, vagy triál gépek, melyek tulajdonképpen már nem is hegyikerékpárok a szó szoros értelmében. 

Meg kell még említeni a speciális női mounain bike-okat, a legtöbb alkategóriában kínálnak ilyeneket a nagyobb gyártók, a nők igényeihez igazítva.